Pápasalamon község a Pápa-Devecseri-sík kistájban helyezkedik el. A falut a 11-12. század határán alapíthatták. Neve egykori tulajdonosának vagy lakójának nevét őrzi. 1402-ben Salamon- 1602-ben Salamonfaluként említik az okiratokban. A középkorban a győri püspök egyházi nemesei lakták. A török első támadása elsodorta az elő falvak sorából, 1531-ben már csak puszta, még kevés lakosa is elhagyta. 1718-ban azt írták róla, hogy kb. 300 évig teljesen lakatlan volt. A 17. században többé nem említik, összedőlt, a szántókat is ellepte a bozót. A 18. század elején újratelepítették, 1773-ban magyar falu, szabad menetelű, katolikus népességgel. Lakossága 1949-ig gyarapodott s ettől kezdve fokozatosan csökken.

A 14. században a település a győri püspök birtoka volt, templomát első ízben 1488-ban említik, amely a mai temető helyén állt, a falu dél-kelti végében.

A község kőtemplomát Keresztelő Szent János tiszteletére 1753-ban építették a falu lakói a püspök kegyúr segítségével. A torony 1812-ben épült. A késői barokk stílusban épült templomot 1993-ban felújították. A templom belsejében az egész hátfalat kitöltő falfreskó látható, mely Keresztelő Szent János születését jeleníti meg. A hajóban nagyméretű tiroli faszobrok (Jézus és Mária), ill. öntvény szobor (Szt. Antal) találhatók.

A településen több egyházi jellegű kisplasztika ( Kőkeresztek, köztéri szobrok), és egy világi jellegű térplasztika ( I. és II. világháborús emlékmű) áll.

Pápasalamon területén védendő természeti területek találhatók. Természetvédelmi (élőhelyvédelmi) szempontból értékes erdő- és gyepterületek tartoznak ide. Nagyon fontos ökológiai szerepe van a Bitva-pataknak, beleértve a kísérő növénysávot, illetve a belterület nyugati határában kialakított tónak is. A község természeti értékeit kihasználva napjainkban számos pihenni vágyó keresi fel településünket.